A házilag főzött gyurma nagyon olcsó, és a neten keringő beszámolók szerint - és szerintem is - nagyon jól formázható. Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 6 dl víz
- 4 evőkanál só
- 3 evőkanál olaj
- 2 evőkanál borkősav (borkő?)
A hozzávalókat összekeverjük, megfőzzük, simára gyúrjuk, és kész is, lehet gyurmázni. Tényleg úgy van, ahogy írják, könnyű vele dolgozni, de látatlanban nehéz elhinni, hogy száz forintból 1 kiló playdoh-minőségű gyurmánk lesz, ezért kezdő gyurmakészítőknek részletes leírás, amatőr fotókkal illusztrálva:
Kísérleti mennyiségnek elég a fél adag. 25 dkg finomlisztet egy rozsdamentes lábasban simára kevertem 3 dl vízzel, 2 csapott evőkanál sóval és 2 csapott evőkanál étolajjal. Borkősavat nem tettem bele, főleg azért, mert nincs itthon. (Arra tippelek, hogy gyurmatartósítási célból szerepel a receptben. Egyes receptekben borkő szerepel, és nem tudni, melyik az eredeti változat. Ha valaki ért hozzá, egy kommentet, köszi...)
Lassú tűzön folyamatosan kevergetve melegíteni kezdtem. Egy ideig egyenletesen sűrűsödött, mint a lekvár, a fakanál mögött látni lehetett a lábas alját:
Hirtelen ijesztő csomók keletkeztek, de elszántan kevertem tovább, végül az egész massza egyetlen nagy csomóba állt össze. (A lábas akkor is majdnem így néz ki, ha főzés közben nincs a bal kezemben a fényképezőgép, a számban pedig a fényképezőgép zsinórja, hogy bele ne lógjon a képbe:)
Amikor már látszott rajta, hogy nincs értelme tovább főzni, mert felszívódott az összes folyadék, a forró gyurmát tányérra gurítottam, a lábast és a fakanalat azonnal hideg vízbe áztattam:
Néhány perc alatt fogdoshatóvá hűlt, simára gyúrtam. Ebben a fázisban egy kemény linzertésztához hasonlított:
Ételfestékkel színeztem. A baloldali gombócba az élelmiszerboltokban kapható festéket tettem (60-80 Ft-ért vettem darabját, több alkalomra elég, de visszazárhatatlan), a jobboldaliba egy sokkal jobb minőségű és sokkal drágább festék került, mindkettő piros színű:
Egyszínűvé gyúrtam a gombócokat, és innentől kezdve sajnálom, hogy amatőr fotók, nem jönnek ki igazán a színek. A baloldali gombóc rózsaszín lett, a jobboldali élénkpiros. Kétféle minőségű kék festékkel a végeredmény halvány türkizzöld, illetve kék.
Beszíneztem a többi gombócot is. Hipermarketi ételfestékkel pasztell árnyalatokhoz lehet jutni. Otthoni gyerek- és gyurmamennyiséghez nem éri meg drága ételfestéket venni, legfeljebb pirosat, kéket és feketét.
Erősebb színezésnél a hozzáadott folyadék miatt meglágyult a gyurma, olyankor laposra lapítva pár másodpercre (!) mikróba tettem alacsony fokozaton.Csináltam prémium kategóriás gombócot is, tettem bele két csepp narancs illatú illóolajat.
Ha el van találva a keménysége, akkor jóformán papírvékonyra nyújtható. Tisztán látszódnak benne a lenyomatok, sütikiszúrókkal formára vágható, akár cikkcakk ollóval is nyírható. Kellő fantáziával tulajdonképpen a komplett konyhaieszköz-készlet felhasználható a fokhagymapréstől kezdve a derelyevágón át a muffinsütőig.
Mások azt mondják, hogy jól záródó dobozba zárva a hűtőben hetekig eláll, nekem ezt még sose volt alkalmam kitapasztalni, három napnál tovább nem tartott egyszer sem.
A jól főzött gyurma állaga hasonlít a torták díszítésére használt fondantmasszához, így remek tippekhez lehet jutni a Google képkeresőjében pl. azzal, hogy "gum paste decoration".
Mivel nagyon olcsó, megengedhetjük magunknak (a gyereknek) az egyszeri felhasználást, nyugodtan lehet a színekkel játszani, nem kell a végén a lazacszínű gömbhalról leműteni az égszínkék uszonyt meg a tükörtojást. És itt az alkalom rákacsintani a millefiori-technikára.
Erőteljes sárga színt állítottam elő a bármelyik élelmiszerboltban kapható őrölt kurkumából.
Sejtésem szerint szép pasztellszínekhez lehet jutni céklalével, kakaóval, spenóttal, de ezeket eddig még nem próbáltam.
Ha jól sikerül a kísérleti adag, akkor valószínűleg megjön a bátorság, netán elszabadul a képzelet. Van néhány csalódási pont, azokat megéri kikerülni:
Ne főzzünk egyszerre többszörös adagot, mert nem tudunk úrrá lenni rajta, odakozmál, ragacsos lesz.
Mindenféle festékanyaggal óvatosan kell bánni, némelyikük megbízhatóan befesti a ruhát vagy bútorszövetet vagy faasztalt.
Nagyon vékonyra nyújtott gyurma nehezen szedhető fel épségben az asztalról, érdemes sütőpapíron dolgozni. Vigyázat: a tekercsben kapható fehér papír nem feltétlenül sütőpapír, a sima papírra ráragadhat a gyurma.
A hűtőbe vagy műanyag dobozba tett gyurmáim túlságosan megpuhultak. Kemény és rugalmas gyurma kell, ez nálam csak a frissen főzött vagy a szabad levegőn tartott gyurmánál fordult elő, utóbbi néha túl keményre szikkadt. A kicsit nyúlóssá vált gyurma mikróban, sütőben vagy szabad levegőn visszaszárítható eredeti állapotába, de a nagyon nyúlóssá vált gyurmával nem szoktam magam bosszantani, inkább kiselejtezem és főzök újat. A frissen főzött gyurma a legmegbízhatóbb.
Folyékony színezők reménytelenül nyúlóssá tehetik a gyurmát, ezeket célszerű már a főzés előtt az alapanyaghoz keverni, és annyival kevesebb vizet kimérni.
Száradáskor a só kiválik a felületen, a színek megváltoznak. Mikróban felpuffadhat, sütőben barnára és tarhonyaillatúra sül. Gyanítom, hogy a benne lévő só mindig vonzani fogja a nedvességet, ezért még kiszáradt állapotban sem alkalmas szekrénydísznek. Tartós emlék leginkább fényképezőgéppel készíthető belőle.
Karácsonyi ajándékot nem érdemes belőle gyártani, játéknak viszont kitűnő.
